Identitásunk

        Megalakult az új közösségünk itt Nagyszalontán, ahol jelenleg élünk és Aradon. Nevünk: Bárka Keresztyén Gyülekezet. Nem tartozunk egyetlen felekezethez sem. Keresztyéneknek valljuk magunkat, és foglalatosak vagyunk "az apostolok tudományában, és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben."
        Célom, a teljes evangélium hirdetése - az evangélium Istennek ereje minden hivő számára - ez az evangélium jelekben és csodákban kell megmutatkozzon, hogy az emberek hite "ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék."
        Nagyon hálás vagyok a Drága Uramnak, hogy mind ez ideig velem (velünk) volt. Csodálatosan alakultak a dolgok. Teljes meggyőződésemből kijelentem, hogy a munka amiben vagyunk az Isten munkája. Ebben az évben már volt bemerítésünk két alkalommal Nagyszalontán és egy alkalommal Aradon. Dicsősség az Úrnak! Nagyszalontán sikerült bérelnünk egy házat imaháznak. Olyan csodálatossan Isten minden egyes lejt kirendelt. Miután az épület felújítását elvégeztük és kifizettük a hónapi lakbért több pénzünk van mint mikor elkezdtük. Ez egy hitbeli lépés volt mert nem volt elég pénzünk mikor elkezdtük. De a mi Atyánk gondoskodott mindenről. Egy kényelmes és meleg légkörben tartjuk alkalmainkat - hisszük hamarosan kicsi lesz ez a ház.
        Vannak vágyakozók, érdeklődők és rendszeres látogatóink. Imádkozunk, hogy az Úr végezze el bennük az újjászületés munkáját és tegye őket győzelmes keresztyénekké.
        Harcaink is vannak. Érnek támadások de ezekért is dicsősség a Názáreti Jézus Krisztusnak. Nem adjuk fel, megyünk előre mert "mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk."

MI TUDJUK KIK VAGYUNK!!!

Nem egy szekta vagyunk, hanem Isten népéhez tartozunk. Mivel nem tartozunk semmilyen vallásos felekezethez, mint külső szemlélők látjuk az egyházak elhajlásait. Egyáltalán nem bántani szeretnék senkit de minden egyháznak (felekezetnek) megvannak a maga kötöttségei, szokásai, korlátjai. Ezekkel nem tudnak mit kezdeni az egyház vezetői és épp ezért az emberekre olyan igát raknak, amelyet sem ők sem az ő az elődeik el nem hordozhattak (ApCsel 15,10).

Maximálisan igyekszünk a teljes írást megtartani és arra nevelni a testvéreket. (2Tim 3,16-17) Az Atya akarata van kijelentve az igében - cselekedni azokat, amiket Jézus cselekedet. Az Atyának cselekvő gyermekei vagyunk, akik nem csak a kegyesség látszatát őrizzük, hanem cselekvői vagyunk az igének. Nálunk nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben. Hisszük és megvalljuk az igét és annak alapján cselekszünk. Isten szava ma is megállja a helyét és a Bibliából nem szünt meg ezt szeretnénk a mai embernek bebizonyítani.
  

Még élek és áldott vagyok mert velem van az Úr!

Régóta nem írtam...
Szükségem volt egy kis időre, hogy bizonyos dolgokat átgondoljak, mérlegeljek és ami talán a legfontosabb, hogy imádkozzak.
Számomra csodálatos az Úr. Róla akarok vallást tenni. Vele akarok dicsekedni.
Az elmúlt időszak nem volt könnyű és még ma is szembe találom magam bizonyos nehézségekkel. De tudom, hogy mellettem áll a "Júda oroszlánja". Bizonyos dolgok történhettek volna másképp is de meggyőződésem, hogy ennek így kellett lennie. A döntéseket amelyeket hoztam nem bántam meg. Most már Pál apostollal együtt akarom mondani: "azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára." Fil 3,14
Kedveseim testvére és "társa vagyok mindazoknak, akik félnek Téged és akik határozataidat megtartják." Zsolt 119,64
Nem akarok engedni a körülményeknek és a különféle próbáknak, hogy leverjenek, elbátortalanítsanak. Nem csüggedünk, mert ismerjük az igazságot. Hatalmat kaptunk és jogunk van parancsolni a hegyeknek...
Hitben járunk nem látásban. Ha az Úrban bízunk (és nem másban) akkor megtapasztaljuk az Ő áldásait. Lásd: Ésaiás 40,31 -et. Olyanok lehetünk mint a sasok - nem lankadunk meg és nem fáradunk el.
Isten jót tervezett felőlünk, jót ad nekünk és körülzár minket. Ha Őbenne vagyunk nincs mitől félnünk. Senki és semmi nem fog diadalmaskodni felettünk. Vele győztesek vagyunk. Halleluja!
Itt Szalontán azt tapasztalom, hogy az Úr megáldott minket. Mióta kiváltunk(vagy kizártak - gondolja ki hogy akarja, mert az igazság ezzel kapcsolatosan ki lett sminkkelve - de már nekem teljesen mindegy) a baptista közösségből azt tapasztaljuk, hogy egység van közöttünk, a tagok életében is látszik a fejlődés - erről ők is vallást tesznek. Hamarosan bemerítésre is készülünk. Anyagilag is tapasztaljuk az Úr áldását, mert mindent a maga idejében Isten kirendel. Mindamellet, hogy azzal vádolnak, hogy ez az ördög munkája, meg kezet fogtunk a gonosszal - egyáltalán nem ezt tapasztaltam eddig. A jövő az Úr kezében van és hiszem, hogy egyre jobb lesz.
Szólt hozzám az Úr, hogy ez a munka ami itt folyik nem az én munkám, hanem az Úré. Eszköz akarok lenni az Ő kezében és meg fogom látni az Úrnak hatalmas dolgait (gyógyulásokat, szabadulásokat, igazi megtéréseket).
Megkérlek titeket ne ítéljetek meg, mert nem tudjátok, hogy mi fölött mondtok ítéletet. Az Úr majd mindent megítél. Imádkozzatok értünk és mondjuk együtt: "Legyen Atyám úgy, ahogy Te akarod." Ámen!

Az imádság veszélyes

Luis Evely: Imádkozni nem annyi, mint Istenhez szólni, hanem hallgatni Istenre, ki hozzád szól.

Tulajdonképpen kapcsolatba kerülsz az élő Istennel. Ő elkezd beszélni hozzád, elkezd munkálkodni és akkor már nem te vagy aki kontrol alatt tartod a dolgokat.

Az Ur megismerésének egyik módja az imádkozás. Ha csak az Igét tanulmányozzuk, megnő a fejünk. Sok ismeretet kapunk és bölcsek leszünk. De ha imádkozunk akkor erőt is találunk. Ezért a kettőt nem lehet különválasztani. Bizonyára ismerünk bölcs embereket, akik nagyon jól forgatják az "Ige kardját", de mintha hiányozna az erő az életükből. Ugyanígy igaz fordítva is. Vannak imádkozó emberek akik szellemileg erősek, de nincs kellő bölcsességük az ige ismeretének a hiánya miatt.

Szükség van imára. De amikor rászánjuk magunkat erre a nemes feladatra, akkor gondoljunk arrra is, hogy Isten olyan dolgokat fog munkálni bennünk és általunk, amikre talán nem számítunk. Nem szabhatjuk meg Istennek hogyan cselekedjen. Ő az Úr és úgy cselekszik, ahogy neki tetszik. És mi örömmel csodáljuk, ahogy munkálkodik.

Egy hatalmas fegyver a kezünkben veszélyes lehet. Hatalmas fegyver az imádság, tudni kell használni. Mennyire fontos, hogy a Bibliai alapelvek szerint használjuk.

"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt." Fil 4,6

"Mindenben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok." 1Thes 5,18

"És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt." Ján 14,13.14

Csodálatos, hogy az imádság az egy hatékony fegyver, amely kisegít minket minden helyzetből. Hogy hogyan működik, az az Isten dolga. Mi csak gyakoroljuk.

Mennyire veszélyes volt az ószövetségben az Úr jelenléte. Féltek az emberek, amikor közel kerültek az Úrhoz. Milyen ma az Úr jelenléte? Van ilyen élményed? Talán azt mondjuk, hogy ezek ritka események. Minden igazi imádság (szívből jövő) Isten jelenlétének a megtapasztalása.

Ez komoly dolog. Olyan imákra van szükség, amikor az ember keresi, várja, tusakodik, az Úr után, a szívét megalázza, bűneit megvallja, elfogadja Jézus Krisztus igazságát és időtszán az Úrral való beszélgetésre.

Ha a prédikációk így a térdeinken születnének, ha lelki tanácsadásainkat előbb megvitatnánk az Úrral, ha a betegeinket előbb az Úr elé vinnénk, akkor születnének igazi csodák.

Ma már nem tudunk és talán nincs is időnk tusakodni az Úr előtt.

Félünk az imától, unalmasak az imáink, más foglalja el az ima helyét. Vállaljuk fel a kockázatát és legyünk bátrak nagy dolgokért esedezni az Úr előtt.

Hegyeket mozgathatunk...betegeket gyógyíthatunk...ördögöket űzhetünk...

ILyen harcosokra van szükség, vállaljuk fel és mennjünk előre a teljes győzelemig.

Lezárult egy fejezet az életemben

Eddig baptista lelkipásztor voltam...már nem vagyok az. Viszont amire Isten elhívott azt tovább fogom végezni. Lelkipásztora vagyok és maradok mindazoknak, akik követnek és engedelmeskednek az Ige tanításának.

Sok huzavona volt az én és a szalontai közösség helyzetével. Úgy döntöttem, hogy ennek pontot kell tenni a végére. Ezért az elmúlt vasárnap elköszöntem a nagyszalontai baptista gyülekezettől. Mivel én a meggyőződéseimet nem adom fel - biblikusnak és ma is működőnek tartom őket - ezért nem fogadnak engem a baptista egyházban.

Egy egyszerű papír ("a híres nyilatkozat") miatt a szalontai közösség ketté vált. Kb 20 személy az akikkel egy új közösséget alapítunk itt Nagyszalontán. Az elmúlt hetekben többen közülünk megtapasztalták a Szentlélekkel való beteljesedést, jó alkalmaink vannak együtt szeretjük az Urat és egymást is.

Nem akarunk ellenséges indulattal lenni senki felé. Sokan vádolnak és rosszat mondanak főleg rám, de tudom és meg vagyok győződve, hogy Isten akarata szerint tettem azt amit tettem. Ha a Baptista egyház továbbra is ilyen merev és törvényes "politikát" fog folytatni, akkor mégnagyobb törések és szakadások is lesznek az egyházban.

Mindig is zavart, hogy az egyházban levő bajt és gyengeséget, mások megítélésével próbáltuk orvosolni. Egyesek szerint az én helyzetemért is a karizmatikusok a hibásak.

Az újságokban is arra kell energiát fektessünk, hogy több oldalon a karizmatikus testvéreinket "szapúljuk", ezzel fog megoldódni a helyzetünk? Talán azzal, hogy másokat lenyomunk és bemocskolunk, magunkat tisztára mossuk? Lehet, hogy népszerűségre teszünk szert - na én aztán megmondtam - de ez még nem fog ébredést hozni. Kinek áll jogában egy olyan közösséget elítélni, ahol emberek megszabadulnak, meggyógyulnak, és beteljesednek Szentlélekkel? Még akkor is ha vannak emberi megnyilvánulások is. Jogos lenne az ítélet, ha te jobbat tudnál felmutatni. Ha a közösségedben lenne ébredés (megtérés, szabadulás stb.) akkor mondjuk...

Testvéreim végezze mindenki a maga dolgát és ne legyünk egymás dolgába avatkozók. Tény hogy itt Szalontán mások beavatkoztak és történt ami történt. Mostmár vége.
Újat kezdünk és hisszük hogy az Úr cselekszik...HALLELUJA!

Szakadás - mert más vagy mint a többség

A Szent Szellem munkálja a megtérést és a hitet az ember életében. Ő az aki újjászül minket és lehetünk az Isten gyermekei. Itt történik egyféle szakadás, amikor elszakad az ember azoktól, akik nem értik és megbotránkoznak a változáson ami végbe ment az ember életében. Jézus mondta, hogy meghasonlást támaszt még a családokban is. Péter prédikálta is, hogy "szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől." Mi nem élhetünk úgy mint a világ. A megtérés által van változás az ember életében. Jézus Krisztus azért jött a földre, hogy az ő népét magszabadítsa az ő bűneiből. Nyilvánvaló kell legyen egy ember életében a változás. A Jézus Krisztussal való találkozás, az igazság megismerése után az ember élete teljesen más lesz. "Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden."

Sajnos ma egy olyan evangéliumnak van népszerűsége, amelyben mindenkit el kell fogadni olyannak amilyen - és mindezt a szeretet leple alatt. Jézus és az apostolok nem ezt hírdették. Inkább azt, hogy változtassátok meg életeteket, higgyetek Jézus Krisztusban, aki életét adta miérettünk. Fontos megérteni, hogy az én bűneimért Jézus a halálba ment. Ez volt az egyedüli útja annak, hogy engem megszabadítson és boldoggá tegyen. Jöjj Őhozzá és bízz benne, meglátod az életed teljesen megváltozik, és akkor... megvetnek, kiközösítenek, azt fogják mondani rólad, hogy többre tartod magad másoknál. Tulajdonképpen akkor látszik meg az igazi változás, amikor az emberek elkezdenek felfigyelni, hogy mi lett veled? Kevesen lesznek akik talán megértenek. Viszont kötelességem elmondani, hogy mi történt az életemben.

Itt egyértelműen kimondhatom, hogy a Szent Szellem munkálja a szakadást...

Sajnos jelenleg az egyházakban nagyon sokan vannak olyanok, akik életében nem látszik a változás. Próbálják utánozni a keresztyén eszméket (mert látnak benne értéket) de rájönnek, hogy igazából nem megy. A gond, hogy nem ismerik be és ezért az egész vallásosság olyan mint egy "álarcosbál". Képmutatóan próbálják mutatni azt, ami nincs. Tisztelet a kivételnek. Vannak olyan keresztyének, akik a szellemi élet területén nem fejlődnek. Több éves múlttal rendelkező keresztyének még mindig a gyermeki szinten mozognak - nincs győzelmük és kevés bibliai ismeretük van. Ha valakit Isten többre vezet (betölt az Ő Szellemével) - ott van az ilyen emberben a buzgóság, a bátorság, az erő. Ugyanakkor másképp kezdi érteni az Igét és új látásokat nyer Istentől. Kérdezem ez nem vezet szakadáshoz? Ugyanúgy - a "langyos" életű keresztyén, akinek több a kényelem és a privát érdek, mint az Úr munkája - az ilyen túlbuzgót ki fogja közösíteni. Mindenfélével elkezdi vádolni (hogy büszke, nincs benne szeretet, forrófejű stb.) és nem tudja megérteni. Idézem Pál szavait: "a nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti..."

Megint azt kell mondjam, hogy a Szent Szellem azzal, hogy egyeseket betölt és megújít újból szakadást okoz.

Nem gondolkozhatunk emberi módon. A Biblia mindig is különbséget tesz az Ő népe és a világ között, a szellemi ember és a testi (érzéki) ember között, hívő és hitetlen között, a szent életű és a bűnös között.

A gonosz munkája, hogy ködösítsen és elmossa a határokat. (Nem a felekezetek közötti különbségre utalok) Az ördög hazugságban akarja tartani az emberiséget. Azt akarja bemutatni, hogy nem lehet egyik különbb mint a másik, mindenki egyforma. Azt hiteti el veled, hogy ma nincsenek igazi szentek. Mindenki egyformán bűnös és ezért mit akarsz te bizonyítani vagy különcködni?

A Biblia pedig azt tanítja, hogy a Szent Szellem az embert megváltoztatja és szenté teszi. Kellenek ma a hiteles szent emberek - akikről Pál azt írja: "Mindazokat, akik kegyesen (szentül) akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják."

Vállalod a szakadást? Hogy ha kell elhagyod a kényelmes és biztonságosnak tűnő búvóhelyedet és megvallod Jézus Krisztust. Nem játszod tovább a keresztyénnek tűnő életet, hanem rábízod magad a Názáreti Jézus Krisztusra.

Majd meglátod, hogy szakadnod kell...

"Parókiám az egész világ"

Valószínű ismerős, kinek a mondása volt ez? John Wesley-től idézek: "Úgy tekintem az egész világot, mint az én parókiámat; olyan értelemben természetesen, hogy bármelyik részén vagyok is: illőnek, helyesnek és kötelességemnek tekintem, hogy mindenkinek hirdessem az üdvösség örömhírét, aki hajlandó meghallgatni. Tudom, hogy Isten erre a munkára hívott el; és bizonyos vagyok abban, hogy áldásával kíséri azt."

Természetesen nem tartom magamról, hogy olyan lennék mint Wesley. Viszont hiszem, hogy úgyanaz az Isten hívott el engem is mint őt. Az akkori egyház számára ő sem volt valami közkedvelt személyiség. Sok templomból kitagadták, mások megvetették, de az Isten munkája (az ébredés) mégis végigsepert Anglia területén.

Meglepő számomra olvasni, hogy az akkori ébredésben érdekes jelenségek történtek. Istennek dicsősséges jelenlétében "egyik ember a másik után esett a földre, erejének jelenlétében rendkívüli módon remegve."

Nem én szabom meg az Úrnak, hogy most milyen szokás szerint cselekedjen.

Vajon Isten tud "baptista módra" viselkedni? A Szentlélek Isten tudja mi a szokás egy bizonyos egyházban?

Nagyon eltorzult a Krisztus által (Mát 16,18) épített anyaszentegyház képe. Ki a felelős ezért? A különféle emberi hagyományok, rendszerek, szabályzatok elferdítették az igazságot és a gyülekezetek el egyháziasodtak. Fontosabb a név és a templom mint maga az Úr. Ha egyes hívőktől elvennéd az épületet (imaházát), a felekezetének nevét és a vallásos szokásokat - tulajdonképpen a hitét vennéd el. Mert az egész hívőség ezekben merül ki.

Még mikor Aradon szolgáltam a gyülekezetünk egyik tagja többször idézte nekem (igaz legtöbbször tréfásan) "Jaj néktek papok..." Nem igazán vettem komolyan de tény, hogy Isten igéje felelőssé teszi a pásztorokat, papokat, prófétákat a nép lelki állapotáért.

Fontosnak tartanám, hogy igazi szolgák legyünk Isten kezében és nem Mesterek, Atyák, meg Doktorok. (ld. Máté 23,8-11) Amikor a papság és a pásztorság uralmat jelent és megélhetési kérdés. Nem hiába mondják, hogy a "fejétől büdösödik a hal".

Gondolkozom, hogy vajon melyik egyházhoz vagy felekezethez hasonlítható az első gyülekezet? A Jeruzsálemi gyülekezetnek milyen nevet adnánk? Milyen jó, hogy ők nem akartak nevet szerezni maguknak, mint a Bábel torony idejében. Nem ez volt számukra a fontos, sem az hogy milyen tornyos épületben fognak összegyülni. Házaknál, az utcákon, meg a jeruzsálemi templomban gyűltek. A lényeg az volt, hogy hírdessék a Jézus Krisztus feltámadását és legyenek képviselői az Ő erejének itt a földön.

Nem fogok néma maradni, mert tudom, hogy az Úr elhívott. Attól, mert egy egyház fegyelmi eljárást indított ellenem nem jelenti, hogy nem hírdethetem az evangéliumot. Lehet, hogy egyelőre nem hírdetem a baptista egyházban de bárhol ahol egy vagy két ember hallgatja (az utcán, házakban, stb.) Ha az Úrtól van az elhívásom és küldetésem Ő fog mellettem bizonyítani azáltal, hogy emberek fognak majd megtérni. El fog jönni az ébredés és ennek alázatos eszköze akarok lenni.

Sokan félreértenek...

Kedveseim, sokminden elhangzott már a blogokon, levelekben és nyilatkozatokban. Senkit nem akarok bántani vagy elítélni, viszont szeretnék egy néhány dolgot elmondani őszintén minden olvasómnak. Amit a következőkben olvasol nem vagy köteles elhinni vagy elfogadni. Isten tudja az igazságot és majd egy napon felhasad mint hajnal az Úr világossága.

- Nem vagyok egy szélsőséges karizmatikus, igaz hogy szélsőséges baptista se vagyok. Tudom ki vagyok, azt is tudom hol állok és kinek szolgálok. Soha nem tanítottam semmiféle szélsőséges karizmániát, ugyanakkor a gyülekezetben sem nyilvánult meg semmiféle extrém dolog (mégcsak nem is táncoltunk). Tény hogy bizonyos Istentől jövő kijelentések elhangzottak és néha az énekeket átéléssel (kézfelemelve, alkalomadtán tapsolva) énekeltük de ezért nem gondolom, hogy szélsőséges lennék. Igyekszem a bibliai irányt képviselni és engedelmeskedni akarok az Isten vezetésének. Van békességem, tudok nyugodtan aludni (Zsolt 4,9) és nem vádol a bensőm, hogy rossz irányba tértem volna el. Nem gondolom, hogy elhagyott volna a Szentlélek és ne lenne meg az ítélőképességem arra nézve, hogy egy bizonyos próféciát vagy kijelentést megtudjak ítélni, hogy biblia ellenes-e vagy nem.

- Akik hallgatták szolgálataimat (igehírdetéseimet) tudják, nem hangsúlyozom túl a Szentlélek ajándékait. Számomra fontos Jézus Krisztus megváltó munkája, hírdetem a megtérést és a bűnbocsánatot, egyértelműen nagyon fontosnak tartom a lélek gyümölcsét egy hívő életében. Viszont tudom (az ige alapján), hogy nem maradhatunk és nem prédikálhatjuk mindig a megtérést, hanem kell a megszentelődés is. (Lásd: Zsid 5,12-6,2) Úgy gondolom ahhoz, hogy valaki megszentelődjön és egy szent életet éljen szükség van a Szentlélek munkájára. Ezt a munkát Ő végzi és ehhez be kell teljesedni Vele (az egész istenséggel Atya, Fiú, Szentlélek - Ján 14,17-18.23; Kol 2,9-10). Ezt is prédikálom és ugyanolyan fontosnak tartom mint a megtérést. Ez már keményebb eledel és a hívőknek ez kell. Sajnos sok gyülekezetben (régi gyüli.) még mindig a tejnek itala van felszolgálva. Lehet ezért jutottunk oda, hogy egyre többen vannak, akik többre vágynak. És mégis ez rossz - "egy ferde hajlam."

- Sokaktól hallom, hogy nagyon megváltoztam. A kérdés az, hogy milyen irányba? Ami a hitelveimet illeti, már a teológia évei alatt ismertem és tudtam ezeket a dolgokat, de valahogy még túl fiatalnak éreztem magam, hogy baptista körökben merjek nyíltan beszélni ezekről. Azóta az Úr sokmindent formált bennem. Bizonyos dolgokat mondtam, más dolgokat nem - sok harcom volt az előbbi szolgálati helyemen is emiatt. Mindent amit prédikáltam és tanítottam azért vállalom a felelősséget. Igyekeztem mindent az Ige alapján tanítani. Most úgy látszik eljött az idő, hogy egyesek nem bírták fogadni és ezért "sarokba szorítottak" - így hát őszintén elmondom melyek azok a dolgok amiket hírdetek. Hát felvállaltam, hogy elmondom meggyőződéseimet és így ütköztem bele a vallásos rendszerbe, amely nem fogadja ezeket.

Kérdezem rossz meggyőződésem volt és nem józanodtam ki belőle sőt mégjobban belegabalyodtam? Senki nem vette észre nálam és senki nem próbált volna kijózanítani?

Bátorságot számomra az is jelentett, hogy Ton testvér és még más baptista lelkipásztorok is így látják és ezeket hírdetik. Ki lettek zárva, meg lettek bélyegezve: HITEHAGYOTTAK. Vajon ezek eltértek a bibliai hittől? Nem tesszük fel a kérdést, hogy nem-e ez lenne az útja az ébredésnek? Imádkozunk ébredésért és mikor Isten adná akkor ellene állunk?

Miért vagyunk elfogultak és csak a rosszat és negatívat látjuk? Gondolkozzunk egy kicsit másképp is!

Majd folytatom...

Szükségünk van a Szentlélekre és munkájára

Arra a meggyőződésre jutottam, hogy a mai hívőknek valami többre van szükségük. Látva a közösségi állapotunkat, több éves múltal rendelkező hívőket, azt mondom, hogy valami nem működik úgy ahogy a Bibliában le van írva. A kérdés az, hogy miért? Mi az ami hiányzik? Valószínű sok minden van amit másképp kellene tegyünk - az igét gyakorlatiasabban tanítani.

Az egész hívőségünk csak elméleti síkon mozog. Mindent a puszta logikával akarunk megmagyarázni (még a Lélek dolgait is). Miért ne merjük kimondani, hogy a gyülekezeteink tagjai úgy néznek ki, mint a tanítványok pünkösd előtt. Akkor mi hiányzik? Miért kellene imádkozni? Azért, hogy a Szent Szellem töltse be a hívőket. Legyenek minél többen Szentlélekkel keresztelt Baptisták. Akkor majd nem kell magyarázkodni, meg okoskodni hogy mit jelentenek a Lélek ajándékai, mert megtapasztaljuk és átéljük őket.

Jézus is arra tanít, hogy kérjetek és adatik néktek. A hívő élet nem egy állandó erőlködésből áll, hogy próbáljunk már meg szent életet élni. A hívő élet a Szentlélekkel való teljességről szól. Szentlélek nélkül nincs szent élet. Ha viszont bennem működik a Szentlélek és teljes lakozást vett bennem, akkor Ő fog munkálkodni és használni engem és nem én Őt. A Szentlélek fogja megteremni a Lélek gyümölcsét bennem. Ő osztja az ajándékokat, ahogy Ő akarja. Ő fogja működtetni a dolgokat a gyülekezetben is - persze öszhangban az igével. A gyülekezet nem a lelkipásztoré, nem a szövetségé, hanem az Úré. És az Úr úgy munkálkodik, ahogy neki tetszik.

Tekintettel az utolsó időkre és azok nehézségeire egyértelmű, hogy az Úr felkészíti menyasszonyát. Ebben a felkészülési időben óriási szerepe van a Szentléleknek. Ma is ad kijelentést a Szentlélek. Vannak próféciák, van a bölcsesség beszéde, vannak csodatevő erők, van a nyelveken szólás. Mindezeknek a célja, hogy a menyasszony felkészüljön és megmaradjon tisztán és szeplő nélkül az utolsó időkben. Minél inkább közeledünk a Krisztus második visszajöveteléhez, annál erőteljesebben fognak megnyilvánulni a Szentlélek ajándékai. Az utolsó idők gyülekezetének adatott a Szentlélek ajándéka. Nem merném azt kijelenteni, hogy ezekre nekünk nincs szükségünk. Többek között a nyelvekenszólásró azt mondja Pál, "aki nyelveken szól magát építi..." Én személy szerint így is akarom építeni az belső emberem, és ugyanakkor a gyülekezetben is ezt hírdetem.

Én így értem az Igét és ez működik is...

Áldott legyen az Úr, hogy az utolsó időkben nem kell magunkban harcoljunk. "Az Úr hadakozik mi érettünk...mi pedig veszteg legyünk."

A Bibliától idegen dolgok

Sok minden van, amit prédikálunk talán hiszünk is pedig nincs is benne a Bibliában. Csak úgy hagyományból, szokásból, talán ebben neveltek, ezért készek vagyunk másokat meg is vetni, ha másképp hiszi. Pedig ezek ellen is szót kellene emelni és harcolni - és nem csak a "karizmatikus" megnyilvánulások ellen.

Egyértelmű hitelvi elhajlás - pontosabban bibliától való elhajlás - mindaz aminek nincs egyértelmű igei alapja.

Csak egy néhány példát szeretnék említeni:

- Jézus Krisztus lement a pokolba - ennek semmi bibliai alapaja nincs.

- Jézus második visszajövetelkor történő úgynevezett titkos elragadtatás - erről egy alapos és biblikus tanítást olvashatsz (http://szabadosadam.hu/divinity/wp-content/uploads/2010/09/A-TITKOS-ELRAGADTATAS-FIKCI%C3%93JA.pdf)

Még lenne más téma is, amit nem akarok most felvetni, mert lehet vita témát képezné.

Véleményem szerint azért jutott oda az egyház ahol van, mert nem mélyülünk el az Igében. Felületes az ige ismeretünk, kiragdunk igéket a kontextusából, azokat az igéket, melyek nem ízlésünk szerint vannak azokat mellőzük, deduktív módon tanulmányozzuk a Bibliát, stb.

Vissza kell térnünk az IGE igazságaihoz. Ha a tiszta evangéliumot fogjuk hírdetni és nem vallási dogmákba zárt rész igazságokat akkor be fog teljesedni a Márk 16,20. Hiszem, hogy az Úr meg fogja erősíteni az igét jelekkel és csodákkal. Ettől nem zárkózok el. Az én hívatásom a Biblia szerint nem csak a prédikálás - ez az egyik leg magasztosabb feladat, de más is van: Márk 3,14.15, Máté 10,7.8, Ján14,12. A legfontosabb, hogy Jézussal legyünk, az Ő beszéde legyen bennünk és tegyük az Ő akaratát. A Jézus akarata, hogy a mai egyház, ami Jézus Krisztus teste ugyanazt cselekedje amit Jézus tett itt a földön.

Kérdés: A te gyülekezeted azt teszi, amit Jézus tett és még nagyobbakat is azoknál?

Térjünk meg az Igéhez, hittel ragadjuk meg az Úr szavát és cselekedjük az Ő akaratát. Ő a Názáreti Jézus az, aki ma is cselekszik. Péter és János szavai: "amim van, azt adom néked a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!" ApCsel 3,6

A mai világnak elege van a vallásos szertartásokból, ugyanakkor kiábrándult a csaló és tévtanító lézengőkből (ilyenek a bibliai időkben is voltak) - mutassuk be a világnak az igazságot a hatalmas és dicsősséges megváltónkat, aki mindörökké ugyanaz. Éljünk egy igazi, gyakorlatias hívő életet, ahol működik az Úr ereje.

A Bibliában találunk érdekes dolgokat, amelyek eltértek az akkor élő vallásos emberek szokásaitól. Bizonyos esetekben Jézus érdekes módszerrel gyógyított. Ez még nem jelenti, hogy az hamis. Ha valami idegen a mi vallásos kultúránktól, még az nem jelenti, hogy a Bibliától is idegen. Járjunk Ige szerint a Lélek vezetésében.

HALLELUJA!!!

Harcban vagyunk

Azt mondja Isten igéje: "mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak." (Ef 6,12)

Az Úr azt akarja, amit már kijelentett az Igében, a Sátán pedig az ellenkezőjét. Nagyon fontos az Igében meggyökerezni, felépülni, mert az Ige mindennél fontosabb. Ez az Isten életet adó beszéde, amely nem csal meg és nem vezet félre. "A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." (2Tim 3,16-17) - ez a célja az Isten szavának, hogy tökéletes legyen az Isten embere, felkészítve minden jó cselekedetre.

Mi az ami gátol minket abban, hogy tökéletesek legyünk? - a bűn.

A bűn ellen van nekünk harcunk.

Úgy észlelem, hogy sokan nem tudnak harcolni. Vagy legalábbis nincs győzelmük. Újra és újra előjönnek bizonyos bűnök. Hallom sokak imáját: "Uram szabadíts meg az irigységtől..., vagy a büszkeségtől, vagy a rágalomtól stb." Ráadásul sokan már régi hívők és még mindig ugyanaazzal a bűnnel küszködnek. Mi van Isten nem akarna megszabadítani? Hát azért küldte Jézust, hogy megszabadítsa az ő népét annak bűneiből. (Mt 1,21) Az alapelveket Isten az Igében megadta, ha azokat megtartjuk, akkor megszabadulunk, ha nem, akkor reggeltől estig könyöröghetünk, mert Isten nem fog válaszolni.

Mit mond az Ige a bűnnel kapcsolatosan és ugyanakkor az ember felelősségével?

- megvallani a bűnt – 1Ján 1,9. Jak 5,16. ApCsel 19,18. Péld 28,13.

- megöldökölni a bűnt – Róm 8,13. Gal 5,19-21. Kol 3,5.

- levetkőzni, kivetni a bűnt – Ef 4,22.25.31. Kol 3,8-9.

Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden bűntől - 1Ján 1,7.

Az embernek van felelőssége, hogy a bűneiből megszabaduljon. Amikor te helyet adsz a bűnnek, tulajdonképpen helyet adsz annak az ördögi lénynek is aki a bűn mögött van. A bűn a bensődben van és onnan kísért és támad(Jak 1,14-15) - ezt örököltük - a Sátán és démonai pedig kivülről támadnak. A bűn által kap a gonosz területet az életünkben - Ef 4,27.

Ezek nagyon komoly dolgok melyekre igazából nem fektetünk hangsúlyt. Legtöbbször azt hallom, testvér hát ilyenek vagyunk, gyarlók, esendők, bűnösök. Azt mondom erre, hogy sajnos! Maga az evangélizálásunk is beteges, mert azt hírdetjük az embereknek, hogy mi sem vagyunk különbek. Hát akkor mit akarunk? Ez a gond, hogy a világ ezt látja, hogy a hívők se különbek.

Sajnos letettük a fegyvereinket, azt hírdetve, hogy egy újjászületett, megtért embert elhagy a gonosz. Akkor miért van annyi megkötözött ember a közösségekben, akik nem tudnak szabadulni bizonyos bűnöktől? Mert az ördög kényelmes helyet kapott a szívekben és bekerült a templomokba, gyülekezetekbe. Próbáljuk meg azt hírdetni, hogy kedves testvérem benned ott van a gonosz, a vallásosság (képmutatás) gonosz szelleme, aki ellen Jézus a legtöbbet harcolt - lásd Mt 23 -ban, vagy a fösvénység szelleme - ami bálványimádás (Kol 3,5. 1Kor 10,19-20), vagy más bűnök. Kérdezem milyen felháborodás lenne a gyülekezeteinkben? Mint a templomban volt mikor Jézus kezdte kiűzni az árusokat.

Fáj az igazság és ha kimondod és hírdeted, akkor bizony szembe kerülsz magával az ördöggel, mert ő a hazugság atyja. Ő hazugságban akar tartani mindenkit. Különösen a bűn területén, hogy ne is akarj megszabadulni, mert hát úgyse tudsz.

Hírdetem van szabadulás! Az ördög le van győzve! Nekünk ellene kell fel vennünk a harcot, de nem csak a világban, hanem első sorban a gyülekezetekben! Próbáljuk meg és majd meglátjuk milyen feszültségek lesznek...esetleg szakadások...

Hadd háborogjon a gonosz, az Úr gyermekei szívében pedig legyen BÉKESSÉG. Jézus a békesség fejedelme! Áldott az Ő szent neve!

"Ha Isten békéje lakja szívemet,

úgy dúlhat vihar ellenem,

elzengi szívem hittel ez éneket:

Az Úrban jó nekem.

Ha rámtör a Sátán és vádolni kezd,

oly jó tudnom azt énnekem,

hogy Jézus értem mindent elvégezett,

vére megtísztított teljesen.

A bűneim nagy terhét nem hordom már,

mert elvette azt a Bárány,

Meghalt érettem ott a kínkeresztfán,

Zengjen hát néki ez énekem!

"Az Úrban jó nekem" HH 243

A Szövetség által kiadott Nyilatkozat / az én válaszom

Nyilatkozat

Alulírott Boros Gyula lelkipásztor, a baptista szövetség elnökségének felkérésére,

kész vagyok kijelenteni és nyilatkozni a következőket:

Mivel az arad-belvárosi gyülekezetben való ügyintézői szolgálatom alatt

némelyek jobban elidegenedtek a gyülekezettől és kötődtek személyemhez, vagyis megoszlott a gyülekezet testvérisége, ígérem, hogy nem vállalok semmilyen lelkipásztori, igehirdetési, lelkigondozási szolgálatot az érintett (és volt) arad-belvárosi gyülekezet tagjai között, és nem tartom velük a kapcsolatot, amíg ez a helyzet fennáll. Nem látom
jónak, hogy az érintett tagok (és volt tagok) még jobban kötődjenek hozzám és szolgálatomhoz, miközben lelkileg egyre távolodnak a gyülekezettől, ahol korábban tagságukat gyakorolták.

Ígérem, hogy a karizmatikus és pünkösdi körökből ismert nem bibliai prófétálást,

látomásokat, magyarázat nélküli nyelvekenszólást, és egyéb szélsőséges karizmatikus megnyilvánulásokat nem gyakorolom, nem támogatom, nem tanítom, ha valahol mégis megnyilvánul, azt nem engedem meg, amennyiben erre lehetőségem van, és akik ezeket
gyakorolják, azokkal nem vállalok közösséget.

Kijelentem, hogy jóllehet élő és buzgó gyülekezeti életre, imádságra és éneklésre

nevelem a gyülekezet tagjait, nem tulajdonítok lelki többletet a tapsnak, a kézfelemelésnek, a kiabáló és hangos közös imádságnak, és nem támogatom ezeket közösségi alkalmainkon. Elsőbbségben részesítem azokat az énekeket és éneklési stílust, amelyeket legtöbb gyülekezetünkben használunk és gyakorolunk, és az új énekek esetében is arra törekszem, hogy az énekek szövege és általános üzenete lelkileg, teológiailag és irodalmilag értékes legyen, híven tükrözze a baptista gyülekezetek hitvallását és gyakorlatát.

Ellenzem egy baptista gyülekezetnek bármilyen okból történő szétszakítását, tagok elidegenítését a gyülekezeti közösségtől, ilyet nem támogatok, és nem fogok részt venni egy gyülekezet szétszakításában sem, hanem az egységet munkálom szeretetben és igazságban. Igyekszem jó kapcsolatot ápolni a szolgálattevőkkel és vezetőségi tagokkal, és a Szentírás tanítása szerint engedelmeskedem elöljáróimnak.

Tudomásul vettem, hogy tagságomhoz és szolgálatom folytatásához a baptista gyülekezetekben mindezek elengedhetetlen feltételek.

Nagyszalonta, 2010. november 18.

Hitbeli meggyőződésem

Hiszek Isten mindenhatóságában és szuverenitásában. Ő az Úr és úgy cselekszik, ahogy neki tetszik. Az Ő akarata “jó, kedves és tökéletes” (Róm 12,2) Bízom benne és teljes mértékig odaszánom magam az Ő szolgálatára. Tudom, hogy megjutalmaz és minden jóval megáld. “A Te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.” (Zsolt 16,11)

Hiszem és vallom hogy a Biblia Isten ihletett igéje. “A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos…” (2Tim 3,16). A teljes írást akarom és fogom hírdetni. A hívő élet egyedüli mércéje. Az ige fényében akarom élni életemet és az ige megtartására akarom nevelni hallgatóimat, az Úr gyülekezetét. Minden kegyességi gyakorlatot az ige fényében akarok megítélni. Eddig se tértem el az igétől és ezután se akarok elfordulni az Ige igazságaitól. (Igaz voltak kisebb-nagyobb igeértelmezési tévedéseim – talán amiket elhamarkodottan kijelentettem, de hála az Úrnak Ő helyreállít és formál). Több időt szeretnék szánni az Ige tanulmányozására és annak hírdetésére.

Hiszek Jézus Krisztusban, aki érettem lett áldozat. Ő szenvedett az én bűneimért és feltámadott az én megigazulásomért. Ő az én dicsősséges Uram, aki képviseli ügyemet és közbenjár érettem az Atyánál. Nagyon szeretem Krisztus Jézust az én Megváltómat.

Hiszek a Szentlélekben mint isteni harmadik személyben és az Ő munkájában. Ő lett az Atyának beteljesedett igérete, akit küldött az utolsó idők gyülekezetének. A Szentlélek kell, hogy munkálkodjon ma a gyülekezetekben. Azok az ajándékok melyekről a Biblia beszél, ma is működnek. Szükségünk van rájuk, maga Pál az apostol is azt mondja: “Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok.” (1Kor 14,1) Ami rajtam áll, kívánom a lelki ajándékokat és nem tagadom meg őket sem nem tiltom őket. (1Kor 14,38, 1Thess 5,20).

Elítélem az ajándékok nem biblikus használatát. Igyekszem arra, hogy gyülekezeteimben biblikusan működjenek (de engedtessék meg, hogy szabadon működjenek) az ajándékok, úgy ahogyan a Szentlélek adja kinek-kinek amint Ő akarja.

Nem ítélem el a karizmatikus és pünkösdista testvéreimet, sem az ő gyakorlatukat:

1. mert az ítélet nem az én dolgom,
2. nem merem, azt mondani, hogy minden ott történő megnyilvánulás biblia ellenes,
3. látom náluk hogy buzgóan és lelkesen imádkoznak(„kiabáló és hangos közös imádság”), énekelnek(kézfelemelve akár tapsal) – ha ezt egyesek színből teszik vagy szívből de teszik és úgy tűnik van lelkesedés. Nem tartom ezt rosznak.
4. vannak igaz testvéreim és kedves barátaim ezekben a felekezetekben és ismerve őket nem tartom sem veszélyeseknek sem tévtanítóknak, hanem komoly embereknek, akik szeretik az Urat.
5. személyesen tapasztaltam áldást ilyen jellegű közösségekben, ezek a lelki életem növekedésére voltak.

Én Baptistának tartom magam, és az is akarok maradni. A Baptista gyülekezetben ismerkedtem meg az Igével, itt talált rám az én Uram és Pásztorom, itt merítkeztem alá és ugyanakkor a Baptista Teológián tanultam és a Baptista egyházban lettem lelkipásztorrá felavatva.

Tudomásom szerint se az Ige ellen se a Baptista hitvallás ellen nem vétettem. Igyekszem a testvéri egységet munkálni a gyülekezetemben, de nem vagyok híve „a békesség minden áron” kifejezésnek. A bűn megosztást és feszültséget okoz, különösen ha az meg van ítélve. Harcolok a gonoszság és a bűn ellen még akkor is, ha ezért elveszítem valakik szemében a népszerűségemet.

Hangsúlyozom, hogy nem pártolom a szakadást. Nem ezt munkálom, hanem a gyülekezet iránti szeretetre bátorítom a testvéreket. Tudom, hogy a gyülekezet fontos és a hívőnek szüksége van egy élő közösségre, ahhoz hogy megmaradjon és növekedjen a Krisztus kegyelmében. Igyekszem arra, hogy a gyülekezetek, ahol szolgálok élőek legyenek. Tudom, hogy az ének-zene, nagyban befolyásolja az istentiszteletek hangulatát. Mi nem a hangulat emberei vagyunk és nem csak a zenével akarjuk felhangolni a közösséget. De ezt eszköznek tartom arra nézve, hogy az ember felkészüljön az igének a meghallására. Nem tulajdonítok lelki többletet se tapsnak se kézfelemelésnek, de nem tartom kizártnak egy-egy összejövetelen. Ha bele élem magam az éneklésbe (erre nevelem a közösséget – hogy szívből, imádkozva énekeljenek) és a kezeim a magasba lendülnek kifejezve ezzel, Isten felé való közeledésemet, nem gondolom, hogy rosszat teszek. Sőt az ige is bátorít erre: 1Tim2,8. Zsolt 28,2. 63,5. Miért ne támogassam ezt? Én magam is kész vagyok gyakorolni és a testvéreknek se tiltom.

Ami a lelki kapcsolatokat illeti, hadd legyen meg az a szabadságom, hogy megválasszam azokat a barátokat, akikkel jól érzem magam. Nem tartom becsületesnek, hogy olyan kapcsolatokat szakítsak meg amelyek kialakultak és amelyekben lelki áldásban volt részünk. Szívesen besegítek akárkinek a lelkigondozásban vagy a tanításban ha valaki igényt tart erre, képviselve az Ige tanítását.

Ez az én állásfoglalásom és hitvallásom, melyben a baptista szövetség vezetősége által kiadott nyilatkozatra reagáltam. Alázattal és tisztelettel kérem a kedves testvéreket, hogy ilyen feltételekkel fogadjanak engem mint testvérüket és mint Baptista lekipásztort.

Boros Gyula lelkipásztor

Nagyszalonta, 2010 december 09

Én is sorra kerültem

Mivel nem hódoltam be a "pártba" ki lettem zárva. Sokminden van amit nem értek, majd talán egy napon...

Tévtanítással vagyok vádolva, igaz nem tudom, hol tértem el akár a baptista hitvallástól, akár a Bibliától, de mindenképpen úgy van ahogy fentről mondják. Hát valahogy így működnek a dolgok. Kérdezem, nyugodt lelkiismerettel, mely bibliai textus alapján szól bele az elnökség egy gyülekezet és körzet belügyeibe? Ha a nagyszalontai gyülekezet és körzet engem elfogadnak lelkipásztoruknak (máskülönben nem igaz, hogy én meg akartam osztani a szalontai gyülekezett) miért szólnak bele fentről? Eddig én úgy tudtam, hogy mi egységet hírdetünk, annak ellenére, hogy többfélék vagyunk. Most látom ez nem így van - mindenki úgy kell "táncoljon" ahogy felülről fújják. Ezzel nem értek egyet. Mindig azt hallom, hogy a gyülekezet a legmagasabb fórum - ezt mondja a Baptista alapszabály - valószínű csak akkor, amikor a gyülekezet úgy dönt ahogy a "nagyfőnöknek" tetszik, máskor a gyülekezet befolyásolható, lelki kiskorúak, nem lehet alapozni rájuk...

Véleményem szerint a szövetség vezetősége túl lépte az ige határait. Az ige gyülekezetkeről beszél nem szövetségről. Nem mondom, hogy nem jó, hogy a gyülekezetek szövetkeznek, de nem diktatórikus rendszerbe tömörülve. Legyen meg minden gyülekezetnek a függetlensége. A bibliában én így olvasom. Máskülönben úgyse sokat számít az én szavam. Talán csak hangosan gondolkozom...

Én magamról azt vallom, hogy a teljes írást prédikálom, melyben ott találom a Szent Szellem ajándékait is. Mivel az én véleményem, hogy Isten ma is ad kijelentéseket - ezeket nem egyszer megtapasztaltam - ezért nem lehetek tovább Baptista lelkipásztor. Szomorú - ez nem egyéb mint a Szentlélek ellen szólni.

Én kész vagyok szolgálni az én Uramat, amit Ő tőle kaptam, azt ember nem tudja elvenni tőlem. A felkenetést én az Úrtól kaptam. Tőle jön az erő, az áldás, minden...

Továbbra is fogom hírdetni az evangéliumot, ha nem lehet a templomokban, akkor házaknál vagy az útcákon, de szolgálom az én Uramat és hiszem hogy Ő megfogja erősíteni az igét jelekkel és csodákkal.

Utolsó idők

Forrósodik a téma az úgynevezett "Strajerii" (őrállók) körül. A Baptista Unió kiadott egy nyilatkozatot velük kapcsolatosan. Elolvasható itt.

Számomra elszomorító, hogy értékes, istenfélő emberekről a Baptista egyház lemond csak azért, mert másabb elvet vallanak, mint amit mi megszoktunk (de nem Biblia ellenes elvet) .

Igazából nem értem, hogy mi történik???

Utolsó idők ezek. 2Tim 3 - tény, hogy nehéz időket élünk. De nem csüggedünk, szemünk előtt teljesednek be az írások - Ján 16,1-2.

Senkit nem szeretnék bántani de úgy gondolom egyesek még Mózest, Dávidot, Pétert akár tán még Jézust is kizárnák az egyházból (vagy talán már ki is zártuk?) - és semmiképp nem engednének nekik vezetői tisztséget. Isten útjai nem a mi útaink.

Várjuk az ébredést és azért imádkozunk... hogyan fog az betörni Romániába? Meggyőződésem, hogy előbb a felekezeti és vallási korlátok kell leomoljanak. A "kegyesség látszata" annyira nagy úr, hogy bálványként tiszteljük.

SZÜKSÉG VAN A SZENTLÉLEK EREJÉRE ÉS A JÉZUS KRISZTUS JELENLÉTÉRE!!!

Akkor már nem az egyház, nem a templom, nem a formák számítanak, hanem a szív állapota.

Minthogy egy kegyességi formát gyakoroljak és megtagadjam annak erejét - inkább meghalok.

"Miscarea Strajerilor" - megfújták a kürtöt

Kedves élmény volt a számomra részt venni a "bőjt és ima" konferencián a Félix fürdőben. Kíváncsiságból mentem el (sokat lehetett hallani róluk, különösen miután Ton testvér felzárkózott mellettük.) Jól éreztem magam, a tanításokban is kenetet tapasztaltam. Számomra építő volt az Aurelian Barbu baptista lelkipásztor tanítása. Testvérünk elmondta milyen üres volt a szolgálata és milyen nehéz volt számára az imádkozás, míg meg nem értette, hogy szüksége van többre. Erre ő maga jött rá, senki nem tanította, senkitől nem látta, hanem olvasva az Isten igéjét. Bizonyságtevéséből kiderült, hogy az amit az első gyülekezetek átéltek azt ő is átélte. Örömmel, pátosszal beszélt ami csodatevő Istenünkről, aki ma is ugyan úgy munkálkodik mint régen.

Sok negatívat mondanak erre a mozgalomra, különösen azok, akik el se mennek személyesen meggyőződni. De ennek ellenére én is igazat adok a Ton tv. nyilatkozatának, hogy egy ébredési mozgalom. Addig míg Jézust testben megjelent Krisztusnak vallják, hírdetik a szent és tiszta életet, a megtérést és bűnök bocsánatát és ugyanakkor a gyógyulást és szabadulást(amik nem csak beszédben állnak - hanem valóságos csodák történnek) nem mondhatunk rájuk rosszat.

Sőt ima és bőjtre hívják fel a gyülekezeteket. Kérdezem nekünk nem erre van szükségünk?

Bár a magyarságban is elindulna egy ilyen mozgalom, ahol nem azon van a hangsúly, hogy te milyen felekezetű vagy, hanem lehetünk egyek a többszínüségben. Nem gondolom, hogy ez identitás zavarhoz vezet, hanem Bibliai egységhez.

Sajnos sokan ma a felekezet iránti hűségükben többet látnak, mint amit a Biblia kijelent. Ezért különféle határozatokat, szabályokat és nyilatkozatokat írnak, s közben a Szentlélek megszomorodik, mert Ő a szeretetre és a békességre nevelminket. Nekünk a Bibliához kell hűségesen ragaszkodni. Ugyanakkor megtalálni azokat akik velünk együtt vágynak többre, a Krisztus megismerésére és a vele való élő közösségre. Nem a kegyességi gyakorlatainknak a változatossága kell elválasszon minket.

Én mint részt vevő (igaz nem sikerült minden alkalmon részt venni) jól éreztem magam. Ott volt az Úr. Szükségünk van az Úr jelenlétére és akkor fognak történni dolgok. Még háborúságok is...

"új bort új tömlőkbe..."

Érdekes példát használ Jézus. Az új életet, amit Isten Szelleme munkál, nem lehet régi, merev, formákba önteni. Nagy lesz a kár. Mégis úgy tűnik egyesek ezt akarják.

Kellenek az új tömlők. Készíteni kell a tömlőt az új bor számára, amit egyedül Isten ad.

Isten Szentlelke árad, mint folyam - lásd Ján 7,38 - azt nem lehet megállítani.

Egy érdekes példát hallottam.

Amikor a vulkán kitör, a hegyről le zúduló lávát semmi nem tudja megállítani. Mégis megáll amikor kezd kihülni és megkövesedni az a bizonyos forró maszlag. Formálódik egy külső réteg, mely egyre keményebb és merevebb lesz és hiába forr a belsejében, nem tud tovább terjedni.

Úgy gondolom ez a helyzet a vallásokkal és felekezetekkel. Valamikor a Szent Szellem tüzétől égtek elődeink és ébredések voltak, azóta viszont megkövesedett és formalitássá vált az egész vallás. Hiányzik a tűz, a lelkesedés, a bűnbánati könnyek, a szabadulás öröme. Hiányzik az, amit mi nem tudunk irányítani és talán ettől félünk... szétreped a régi tömlő.

A Lélek munkája csodálatos...Ő úgy cselekszik, ahogy akar. Mi pedig azt mondjuk LEGYEN MEG A TE AKARATOD!!!

Tudom, hogy nem a beszéd - mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben - hanem az alázatosságban de ugyanakkor az Isten lelkének ereje által elvégzett munka ad dicsősséget az Atyának. Ezt akarom tenni, szolgálni embertársaim felé. Annyi az elveszett ember, akik nem járnak templomokba, akik nem vallásosak, őket nem lehet a szószékről elérni, hozzájuk el kell menni. Erre hív minket az Úr.

Imádságom: "Drága Uram hiszek benned, hadd forrjon bennem az élet, áradjon az élő víz és törjön át minden gátat és akadájt, teremjen gyümölcsöket és minden legyen a te nagy neved dicsősségére." Halleluja!!!

Iosif Ton nyilatkozik

Ma lelkipásztori találkozó volt a nagyváradi missziókerületben. Jó alkalom volt együtt lenni a szolgatársakkal és értékes dolgokat tanulhattunk a lelkigondozásról.

Örömmel értesültem a Iosif Ton testvér nyilatkozatáról ( http://www.strajeri.ro). Csodálom az Úr munkáját. Hiszem és vallom, hogy hamarosan ébredés fog következni erdély szinten. Legyünk nyitottak az Úr munkájára.

Véleményem szerint annyira a hagyományoknak és a mi saját elképzeléseinknek vagyunk a szolgái, hogy Isten munkáját sem tudjuk fogadni. Szerintem Isten nem sablon szerint cselekszik. Ő a szuverén és hatalmas és úgy dolgozik, ahogy neki tetszik. Kész vagyok az ő munkájában állni és néki engedelmeskedni mindenben.

Szükség van a Baptista egyházban a megújulásra és válltozásra. Eszköz akarok lenni, hogy hirdessem a teljes igazságot mindazokról amik a Bibliában vannak.

Szombat - "Lányok asszonyok konferenciája"

Én vittem el a testvérnőket innen Nagyszalontáról. Volt alkalmam egyedül lenni, félrehúzódni a toronyszobába. Jó volt csendben lenni az Úrral. Áldott az Úr ezért a napért

És 41,10 - "Ne félj mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.

Vasárnap - Bemerítés Nagyvárad "Betlehem"

Gyermekek és fiatalok elkísértek Váradra. Ott voltunk egész nap együtt örültünk a "Betlehem" gyülekezet testvériségével. Délelőtt bemerítés volt. Fehér ruhába öltözött egy házaspár Hegyközújlakról. Jó volt hallani a bizonyságtevésüket, ahogyan Isten munkálkodott a szívükben. Dicsősség az Úrnak!

Délután a fiatalokkal és a gyermekekkel szolgáltunk. Áldott lékkör alakult ki és jó volt az Úr jelenlétében. A Ján 10,10 -ből szolgáltam: A bővölködő életről beszéltem. Ezt akarja az ördög meglopni és nyomorban tartani a Krisztus követőit. Sajnos sok hívő nem tudja élvezni az áldott életet, melyet Jézus adott. Álljunk ellen az ördögnek és elfut tőlünk. Jézusban ha életet nyertél az egy bővölködő és egy győzelmes élet.

"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít." Fil 4,13

Hétfő - Szabadnap

Este imaközösség volt itthon Nagyszalontán. A Balogh Gabi testvéréknél voltunk együtt. Csodálatos volt együtt esedezni "a kegyelem királyi széke" előtt. "Mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése." 14-en voltunk együtt. Térdeinken harcoltunk a gyülekezet, egyházunk és a városunk megújulásáért. Hiszünk az ima erejében. Szerda reggel majd fojtatjuk az együtt való közbenjárást. Egy hatalmas cselekvő Istenünk van. Őt akarjuk még jobban megismerni és várunk hogy eljöjjön a felüdülés ideje az Ő színétől.

Tegnap este(csütörtök) az egyházunk vezetői eljöttek Nagyszalontára. Közösségi alkalom volt 6-tól. Az alkalom végén testvérióra volt. Ilyen alkalom a nagyszalontai gyülekezet történelemében még nem volt. Véleményem szerint a közösségünk kimozdult egy új irányba, ezt nem mindenki fogadja el. Hálás vagyok az Úrnak, hogy a nagyszalontai gyülekezet egységes és összetart most. Persze vannak akik másképp látják, de hiszem hogy Isten munkálkodik a gyülekezetünkben. Az Úr bizonyít - idézem az igét: "Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velük és megerősítvén az igét a jelek által, amelyek követik vala. Ámen!" Én továbbra is hírdetem az Igét, a többi az Úr dolga.

Ma a következő igével szólt hozzám az Úr: "Én tőlem adatott ez a végzés, hogy az én birodalmamnak minden országában féljék és rettegjék a Dániel Istenét, mert Ő az élő Isten és örökké megmarad, és az Ő országa meg nem romol, és uralkodása mindvégig megtart, Aki megment és megszabadít, jeleket és csodákat cselekszik mennyen és földön, aki megszabadította Dánielt az oroszlánok hatalmából." Dán 6,26-27

Én Isten országának vagyok a részese. Annak az országnak, melynek a vezetője maga a Seregek Ura. Én alárendelem magam az ő végzésének és mindent igéje szerint és akarata szerint akarok cselekedni. Hiszem, hogy meglátom az Ő csodáit itt nálunk a mi gyülekezeteinkben is.

Itt Nagyszalontán ma rendezik a "Ki mit tud" versenyt. A gyülekezetből egy néhány gyermek (Damarisz is) egy énekkel állnak elő. Ezzel is szeretnénk kimozdulni és a városban is valamilyen formában megismertetni másokkal evangéliumot.

"Hála Istennek Hétfő van!" című könyv jutott ma az eszembe. A hétköznapok az igazi istentiszteletek, melyeket szeretnék az Úr dicsősségére tenni.
Imaközösség volt ma este a gyülekezetben. Hálát adtunk a tegnapi napért. A tegnap bemerítés volt gyülekezetünkben: Kovács Eunika és Szabó Norbert keresztelkedtek. Jó hangulat volt az Úr népe között. Az imaházunk zsúfolásig megtelt. Áldott legyen az Úr.
Isten áldja meg az új tagokat.

Az Úr napján az Úr házában voltam. Kétszer szolgáltam Szalontán és este Mezőbajon. Jó alkalmaink voltak. Délután inkább fárasztóbb volt a szolgálat. Általában vasárnap estére fáradtnak érzem magam. Ez ma is így van. Remélhetőleg holnapra Isten felfrissít és új erővel kezdhetem a hetet.