Identitásunk

        Megalakult az új közösségünk itt Nagyszalontán, ahol jelenleg élünk és Aradon. Nevünk: Bárka Keresztyén Gyülekezet. Nem tartozunk egyetlen felekezethez sem. Keresztyéneknek valljuk magunkat, és foglalatosak vagyunk "az apostolok tudományában, és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben."
        Célom, a teljes evangélium hirdetése - az evangélium Istennek ereje minden hivő számára - ez az evangélium jelekben és csodákban kell megmutatkozzon, hogy az emberek hite "ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék."
        Nagyon hálás vagyok a Drága Uramnak, hogy mind ez ideig velem (velünk) volt. Csodálatosan alakultak a dolgok. Teljes meggyőződésemből kijelentem, hogy a munka amiben vagyunk az Isten munkája. Ebben az évben már volt bemerítésünk két alkalommal Nagyszalontán és egy alkalommal Aradon. Dicsősség az Úrnak! Nagyszalontán sikerült bérelnünk egy házat imaháznak. Olyan csodálatossan Isten minden egyes lejt kirendelt. Miután az épület felújítását elvégeztük és kifizettük a hónapi lakbért több pénzünk van mint mikor elkezdtük. Ez egy hitbeli lépés volt mert nem volt elég pénzünk mikor elkezdtük. De a mi Atyánk gondoskodott mindenről. Egy kényelmes és meleg légkörben tartjuk alkalmainkat - hisszük hamarosan kicsi lesz ez a ház.
        Vannak vágyakozók, érdeklődők és rendszeres látogatóink. Imádkozunk, hogy az Úr végezze el bennük az újjászületés munkáját és tegye őket győzelmes keresztyénekké.
        Harcaink is vannak. Érnek támadások de ezekért is dicsősség a Názáreti Jézus Krisztusnak. Nem adjuk fel, megyünk előre mert "mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk."

MI TUDJUK KIK VAGYUNK!!!

Nem egy szekta vagyunk, hanem Isten népéhez tartozunk. Mivel nem tartozunk semmilyen vallásos felekezethez, mint külső szemlélők látjuk az egyházak elhajlásait. Egyáltalán nem bántani szeretnék senkit de minden egyháznak (felekezetnek) megvannak a maga kötöttségei, szokásai, korlátjai. Ezekkel nem tudnak mit kezdeni az egyház vezetői és épp ezért az emberekre olyan igát raknak, amelyet sem ők sem az ő az elődeik el nem hordozhattak (ApCsel 15,10).

Maximálisan igyekszünk a teljes írást megtartani és arra nevelni a testvéreket. (2Tim 3,16-17) Az Atya akarata van kijelentve az igében - cselekedni azokat, amiket Jézus cselekedet. Az Atyának cselekvő gyermekei vagyunk, akik nem csak a kegyesség látszatát őrizzük, hanem cselekvői vagyunk az igének. Nálunk nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben. Hisszük és megvalljuk az igét és annak alapján cselekszünk. Isten szava ma is megállja a helyét és a Bibliából nem szünt meg ezt szeretnénk a mai embernek bebizonyítani.
  

Még élek és áldott vagyok mert velem van az Úr!

Régóta nem írtam...
Szükségem volt egy kis időre, hogy bizonyos dolgokat átgondoljak, mérlegeljek és ami talán a legfontosabb, hogy imádkozzak.
Számomra csodálatos az Úr. Róla akarok vallást tenni. Vele akarok dicsekedni.
Az elmúlt időszak nem volt könnyű és még ma is szembe találom magam bizonyos nehézségekkel. De tudom, hogy mellettem áll a "Júda oroszlánja". Bizonyos dolgok történhettek volna másképp is de meggyőződésem, hogy ennek így kellett lennie. A döntéseket amelyeket hoztam nem bántam meg. Most már Pál apostollal együtt akarom mondani: "azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára." Fil 3,14
Kedveseim testvére és "társa vagyok mindazoknak, akik félnek Téged és akik határozataidat megtartják." Zsolt 119,64
Nem akarok engedni a körülményeknek és a különféle próbáknak, hogy leverjenek, elbátortalanítsanak. Nem csüggedünk, mert ismerjük az igazságot. Hatalmat kaptunk és jogunk van parancsolni a hegyeknek...
Hitben járunk nem látásban. Ha az Úrban bízunk (és nem másban) akkor megtapasztaljuk az Ő áldásait. Lásd: Ésaiás 40,31 -et. Olyanok lehetünk mint a sasok - nem lankadunk meg és nem fáradunk el.
Isten jót tervezett felőlünk, jót ad nekünk és körülzár minket. Ha Őbenne vagyunk nincs mitől félnünk. Senki és semmi nem fog diadalmaskodni felettünk. Vele győztesek vagyunk. Halleluja!
Itt Szalontán azt tapasztalom, hogy az Úr megáldott minket. Mióta kiváltunk(vagy kizártak - gondolja ki hogy akarja, mert az igazság ezzel kapcsolatosan ki lett sminkkelve - de már nekem teljesen mindegy) a baptista közösségből azt tapasztaljuk, hogy egység van közöttünk, a tagok életében is látszik a fejlődés - erről ők is vallást tesznek. Hamarosan bemerítésre is készülünk. Anyagilag is tapasztaljuk az Úr áldását, mert mindent a maga idejében Isten kirendel. Mindamellet, hogy azzal vádolnak, hogy ez az ördög munkája, meg kezet fogtunk a gonosszal - egyáltalán nem ezt tapasztaltam eddig. A jövő az Úr kezében van és hiszem, hogy egyre jobb lesz.
Szólt hozzám az Úr, hogy ez a munka ami itt folyik nem az én munkám, hanem az Úré. Eszköz akarok lenni az Ő kezében és meg fogom látni az Úrnak hatalmas dolgait (gyógyulásokat, szabadulásokat, igazi megtéréseket).
Megkérlek titeket ne ítéljetek meg, mert nem tudjátok, hogy mi fölött mondtok ítéletet. Az Úr majd mindent megítél. Imádkozzatok értünk és mondjuk együtt: "Legyen Atyám úgy, ahogy Te akarod." Ámen!

Az imádság veszélyes

Luis Evely: Imádkozni nem annyi, mint Istenhez szólni, hanem hallgatni Istenre, ki hozzád szól.

Tulajdonképpen kapcsolatba kerülsz az élő Istennel. Ő elkezd beszélni hozzád, elkezd munkálkodni és akkor már nem te vagy aki kontrol alatt tartod a dolgokat.

Az Ur megismerésének egyik módja az imádkozás. Ha csak az Igét tanulmányozzuk, megnő a fejünk. Sok ismeretet kapunk és bölcsek leszünk. De ha imádkozunk akkor erőt is találunk. Ezért a kettőt nem lehet különválasztani. Bizonyára ismerünk bölcs embereket, akik nagyon jól forgatják az "Ige kardját", de mintha hiányozna az erő az életükből. Ugyanígy igaz fordítva is. Vannak imádkozó emberek akik szellemileg erősek, de nincs kellő bölcsességük az ige ismeretének a hiánya miatt.

Szükség van imára. De amikor rászánjuk magunkat erre a nemes feladatra, akkor gondoljunk arrra is, hogy Isten olyan dolgokat fog munkálni bennünk és általunk, amikre talán nem számítunk. Nem szabhatjuk meg Istennek hogyan cselekedjen. Ő az Úr és úgy cselekszik, ahogy neki tetszik. És mi örömmel csodáljuk, ahogy munkálkodik.

Egy hatalmas fegyver a kezünkben veszélyes lehet. Hatalmas fegyver az imádság, tudni kell használni. Mennyire fontos, hogy a Bibliai alapelvek szerint használjuk.

"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt." Fil 4,6

"Mindenben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok." 1Thes 5,18

"És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt." Ján 14,13.14

Csodálatos, hogy az imádság az egy hatékony fegyver, amely kisegít minket minden helyzetből. Hogy hogyan működik, az az Isten dolga. Mi csak gyakoroljuk.

Mennyire veszélyes volt az ószövetségben az Úr jelenléte. Féltek az emberek, amikor közel kerültek az Úrhoz. Milyen ma az Úr jelenléte? Van ilyen élményed? Talán azt mondjuk, hogy ezek ritka események. Minden igazi imádság (szívből jövő) Isten jelenlétének a megtapasztalása.

Ez komoly dolog. Olyan imákra van szükség, amikor az ember keresi, várja, tusakodik, az Úr után, a szívét megalázza, bűneit megvallja, elfogadja Jézus Krisztus igazságát és időtszán az Úrral való beszélgetésre.

Ha a prédikációk így a térdeinken születnének, ha lelki tanácsadásainkat előbb megvitatnánk az Úrral, ha a betegeinket előbb az Úr elé vinnénk, akkor születnének igazi csodák.

Ma már nem tudunk és talán nincs is időnk tusakodni az Úr előtt.

Félünk az imától, unalmasak az imáink, más foglalja el az ima helyét. Vállaljuk fel a kockázatát és legyünk bátrak nagy dolgokért esedezni az Úr előtt.

Hegyeket mozgathatunk...betegeket gyógyíthatunk...ördögöket űzhetünk...

ILyen harcosokra van szükség, vállaljuk fel és mennjünk előre a teljes győzelemig.

Lezárult egy fejezet az életemben

Eddig baptista lelkipásztor voltam...már nem vagyok az. Viszont amire Isten elhívott azt tovább fogom végezni. Lelkipásztora vagyok és maradok mindazoknak, akik követnek és engedelmeskednek az Ige tanításának.

Sok huzavona volt az én és a szalontai közösség helyzetével. Úgy döntöttem, hogy ennek pontot kell tenni a végére. Ezért az elmúlt vasárnap elköszöntem a nagyszalontai baptista gyülekezettől. Mivel én a meggyőződéseimet nem adom fel - biblikusnak és ma is működőnek tartom őket - ezért nem fogadnak engem a baptista egyházban.

Egy egyszerű papír ("a híres nyilatkozat") miatt a szalontai közösség ketté vált. Kb 20 személy az akikkel egy új közösséget alapítunk itt Nagyszalontán. Az elmúlt hetekben többen közülünk megtapasztalták a Szentlélekkel való beteljesedést, jó alkalmaink vannak együtt szeretjük az Urat és egymást is.

Nem akarunk ellenséges indulattal lenni senki felé. Sokan vádolnak és rosszat mondanak főleg rám, de tudom és meg vagyok győződve, hogy Isten akarata szerint tettem azt amit tettem. Ha a Baptista egyház továbbra is ilyen merev és törvényes "politikát" fog folytatni, akkor mégnagyobb törések és szakadások is lesznek az egyházban.

Mindig is zavart, hogy az egyházban levő bajt és gyengeséget, mások megítélésével próbáltuk orvosolni. Egyesek szerint az én helyzetemért is a karizmatikusok a hibásak.

Az újságokban is arra kell energiát fektessünk, hogy több oldalon a karizmatikus testvéreinket "szapúljuk", ezzel fog megoldódni a helyzetünk? Talán azzal, hogy másokat lenyomunk és bemocskolunk, magunkat tisztára mossuk? Lehet, hogy népszerűségre teszünk szert - na én aztán megmondtam - de ez még nem fog ébredést hozni. Kinek áll jogában egy olyan közösséget elítélni, ahol emberek megszabadulnak, meggyógyulnak, és beteljesednek Szentlélekkel? Még akkor is ha vannak emberi megnyilvánulások is. Jogos lenne az ítélet, ha te jobbat tudnál felmutatni. Ha a közösségedben lenne ébredés (megtérés, szabadulás stb.) akkor mondjuk...

Testvéreim végezze mindenki a maga dolgát és ne legyünk egymás dolgába avatkozók. Tény hogy itt Szalontán mások beavatkoztak és történt ami történt. Mostmár vége.
Újat kezdünk és hisszük hogy az Úr cselekszik...HALLELUJA!

Szakadás - mert más vagy mint a többség

A Szent Szellem munkálja a megtérést és a hitet az ember életében. Ő az aki újjászül minket és lehetünk az Isten gyermekei. Itt történik egyféle szakadás, amikor elszakad az ember azoktól, akik nem értik és megbotránkoznak a változáson ami végbe ment az ember életében. Jézus mondta, hogy meghasonlást támaszt még a családokban is. Péter prédikálta is, hogy "szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől." Mi nem élhetünk úgy mint a világ. A megtérés által van változás az ember életében. Jézus Krisztus azért jött a földre, hogy az ő népét magszabadítsa az ő bűneiből. Nyilvánvaló kell legyen egy ember életében a változás. A Jézus Krisztussal való találkozás, az igazság megismerése után az ember élete teljesen más lesz. "Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden."

Sajnos ma egy olyan evangéliumnak van népszerűsége, amelyben mindenkit el kell fogadni olyannak amilyen - és mindezt a szeretet leple alatt. Jézus és az apostolok nem ezt hírdették. Inkább azt, hogy változtassátok meg életeteket, higgyetek Jézus Krisztusban, aki életét adta miérettünk. Fontos megérteni, hogy az én bűneimért Jézus a halálba ment. Ez volt az egyedüli útja annak, hogy engem megszabadítson és boldoggá tegyen. Jöjj Őhozzá és bízz benne, meglátod az életed teljesen megváltozik, és akkor... megvetnek, kiközösítenek, azt fogják mondani rólad, hogy többre tartod magad másoknál. Tulajdonképpen akkor látszik meg az igazi változás, amikor az emberek elkezdenek felfigyelni, hogy mi lett veled? Kevesen lesznek akik talán megértenek. Viszont kötelességem elmondani, hogy mi történt az életemben.

Itt egyértelműen kimondhatom, hogy a Szent Szellem munkálja a szakadást...

Sajnos jelenleg az egyházakban nagyon sokan vannak olyanok, akik életében nem látszik a változás. Próbálják utánozni a keresztyén eszméket (mert látnak benne értéket) de rájönnek, hogy igazából nem megy. A gond, hogy nem ismerik be és ezért az egész vallásosság olyan mint egy "álarcosbál". Képmutatóan próbálják mutatni azt, ami nincs. Tisztelet a kivételnek. Vannak olyan keresztyének, akik a szellemi élet területén nem fejlődnek. Több éves múlttal rendelkező keresztyének még mindig a gyermeki szinten mozognak - nincs győzelmük és kevés bibliai ismeretük van. Ha valakit Isten többre vezet (betölt az Ő Szellemével) - ott van az ilyen emberben a buzgóság, a bátorság, az erő. Ugyanakkor másképp kezdi érteni az Igét és új látásokat nyer Istentől. Kérdezem ez nem vezet szakadáshoz? Ugyanúgy - a "langyos" életű keresztyén, akinek több a kényelem és a privát érdek, mint az Úr munkája - az ilyen túlbuzgót ki fogja közösíteni. Mindenfélével elkezdi vádolni (hogy büszke, nincs benne szeretet, forrófejű stb.) és nem tudja megérteni. Idézem Pál szavait: "a nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti..."

Megint azt kell mondjam, hogy a Szent Szellem azzal, hogy egyeseket betölt és megújít újból szakadást okoz.

Nem gondolkozhatunk emberi módon. A Biblia mindig is különbséget tesz az Ő népe és a világ között, a szellemi ember és a testi (érzéki) ember között, hívő és hitetlen között, a szent életű és a bűnös között.

A gonosz munkája, hogy ködösítsen és elmossa a határokat. (Nem a felekezetek közötti különbségre utalok) Az ördög hazugságban akarja tartani az emberiséget. Azt akarja bemutatni, hogy nem lehet egyik különbb mint a másik, mindenki egyforma. Azt hiteti el veled, hogy ma nincsenek igazi szentek. Mindenki egyformán bűnös és ezért mit akarsz te bizonyítani vagy különcködni?

A Biblia pedig azt tanítja, hogy a Szent Szellem az embert megváltoztatja és szenté teszi. Kellenek ma a hiteles szent emberek - akikről Pál azt írja: "Mindazokat, akik kegyesen (szentül) akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják."

Vállalod a szakadást? Hogy ha kell elhagyod a kényelmes és biztonságosnak tűnő búvóhelyedet és megvallod Jézus Krisztust. Nem játszod tovább a keresztyénnek tűnő életet, hanem rábízod magad a Názáreti Jézus Krisztusra.

Majd meglátod, hogy szakadnod kell...

"Parókiám az egész világ"

Valószínű ismerős, kinek a mondása volt ez? John Wesley-től idézek: "Úgy tekintem az egész világot, mint az én parókiámat; olyan értelemben természetesen, hogy bármelyik részén vagyok is: illőnek, helyesnek és kötelességemnek tekintem, hogy mindenkinek hirdessem az üdvösség örömhírét, aki hajlandó meghallgatni. Tudom, hogy Isten erre a munkára hívott el; és bizonyos vagyok abban, hogy áldásával kíséri azt."

Természetesen nem tartom magamról, hogy olyan lennék mint Wesley. Viszont hiszem, hogy úgyanaz az Isten hívott el engem is mint őt. Az akkori egyház számára ő sem volt valami közkedvelt személyiség. Sok templomból kitagadták, mások megvetették, de az Isten munkája (az ébredés) mégis végigsepert Anglia területén.

Meglepő számomra olvasni, hogy az akkori ébredésben érdekes jelenségek történtek. Istennek dicsősséges jelenlétében "egyik ember a másik után esett a földre, erejének jelenlétében rendkívüli módon remegve."

Nem én szabom meg az Úrnak, hogy most milyen szokás szerint cselekedjen.

Vajon Isten tud "baptista módra" viselkedni? A Szentlélek Isten tudja mi a szokás egy bizonyos egyházban?

Nagyon eltorzult a Krisztus által (Mát 16,18) épített anyaszentegyház képe. Ki a felelős ezért? A különféle emberi hagyományok, rendszerek, szabályzatok elferdítették az igazságot és a gyülekezetek el egyháziasodtak. Fontosabb a név és a templom mint maga az Úr. Ha egyes hívőktől elvennéd az épületet (imaházát), a felekezetének nevét és a vallásos szokásokat - tulajdonképpen a hitét vennéd el. Mert az egész hívőség ezekben merül ki.

Még mikor Aradon szolgáltam a gyülekezetünk egyik tagja többször idézte nekem (igaz legtöbbször tréfásan) "Jaj néktek papok..." Nem igazán vettem komolyan de tény, hogy Isten igéje felelőssé teszi a pásztorokat, papokat, prófétákat a nép lelki állapotáért.

Fontosnak tartanám, hogy igazi szolgák legyünk Isten kezében és nem Mesterek, Atyák, meg Doktorok. (ld. Máté 23,8-11) Amikor a papság és a pásztorság uralmat jelent és megélhetési kérdés. Nem hiába mondják, hogy a "fejétől büdösödik a hal".

Gondolkozom, hogy vajon melyik egyházhoz vagy felekezethez hasonlítható az első gyülekezet? A Jeruzsálemi gyülekezetnek milyen nevet adnánk? Milyen jó, hogy ők nem akartak nevet szerezni maguknak, mint a Bábel torony idejében. Nem ez volt számukra a fontos, sem az hogy milyen tornyos épületben fognak összegyülni. Házaknál, az utcákon, meg a jeruzsálemi templomban gyűltek. A lényeg az volt, hogy hírdessék a Jézus Krisztus feltámadását és legyenek képviselői az Ő erejének itt a földön.

Nem fogok néma maradni, mert tudom, hogy az Úr elhívott. Attól, mert egy egyház fegyelmi eljárást indított ellenem nem jelenti, hogy nem hírdethetem az evangéliumot. Lehet, hogy egyelőre nem hírdetem a baptista egyházban de bárhol ahol egy vagy két ember hallgatja (az utcán, házakban, stb.) Ha az Úrtól van az elhívásom és küldetésem Ő fog mellettem bizonyítani azáltal, hogy emberek fognak majd megtérni. El fog jönni az ébredés és ennek alázatos eszköze akarok lenni.

Sokan félreértenek...

Kedveseim, sokminden elhangzott már a blogokon, levelekben és nyilatkozatokban. Senkit nem akarok bántani vagy elítélni, viszont szeretnék egy néhány dolgot elmondani őszintén minden olvasómnak. Amit a következőkben olvasol nem vagy köteles elhinni vagy elfogadni. Isten tudja az igazságot és majd egy napon felhasad mint hajnal az Úr világossága.

- Nem vagyok egy szélsőséges karizmatikus, igaz hogy szélsőséges baptista se vagyok. Tudom ki vagyok, azt is tudom hol állok és kinek szolgálok. Soha nem tanítottam semmiféle szélsőséges karizmániát, ugyanakkor a gyülekezetben sem nyilvánult meg semmiféle extrém dolog (mégcsak nem is táncoltunk). Tény hogy bizonyos Istentől jövő kijelentések elhangzottak és néha az énekeket átéléssel (kézfelemelve, alkalomadtán tapsolva) énekeltük de ezért nem gondolom, hogy szélsőséges lennék. Igyekszem a bibliai irányt képviselni és engedelmeskedni akarok az Isten vezetésének. Van békességem, tudok nyugodtan aludni (Zsolt 4,9) és nem vádol a bensőm, hogy rossz irányba tértem volna el. Nem gondolom, hogy elhagyott volna a Szentlélek és ne lenne meg az ítélőképességem arra nézve, hogy egy bizonyos próféciát vagy kijelentést megtudjak ítélni, hogy biblia ellenes-e vagy nem.

- Akik hallgatták szolgálataimat (igehírdetéseimet) tudják, nem hangsúlyozom túl a Szentlélek ajándékait. Számomra fontos Jézus Krisztus megváltó munkája, hírdetem a megtérést és a bűnbocsánatot, egyértelműen nagyon fontosnak tartom a lélek gyümölcsét egy hívő életében. Viszont tudom (az ige alapján), hogy nem maradhatunk és nem prédikálhatjuk mindig a megtérést, hanem kell a megszentelődés is. (Lásd: Zsid 5,12-6,2) Úgy gondolom ahhoz, hogy valaki megszentelődjön és egy szent életet éljen szükség van a Szentlélek munkájára. Ezt a munkát Ő végzi és ehhez be kell teljesedni Vele (az egész istenséggel Atya, Fiú, Szentlélek - Ján 14,17-18.23; Kol 2,9-10). Ezt is prédikálom és ugyanolyan fontosnak tartom mint a megtérést. Ez már keményebb eledel és a hívőknek ez kell. Sajnos sok gyülekezetben (régi gyüli.) még mindig a tejnek itala van felszolgálva. Lehet ezért jutottunk oda, hogy egyre többen vannak, akik többre vágynak. És mégis ez rossz - "egy ferde hajlam."

- Sokaktól hallom, hogy nagyon megváltoztam. A kérdés az, hogy milyen irányba? Ami a hitelveimet illeti, már a teológia évei alatt ismertem és tudtam ezeket a dolgokat, de valahogy még túl fiatalnak éreztem magam, hogy baptista körökben merjek nyíltan beszélni ezekről. Azóta az Úr sokmindent formált bennem. Bizonyos dolgokat mondtam, más dolgokat nem - sok harcom volt az előbbi szolgálati helyemen is emiatt. Mindent amit prédikáltam és tanítottam azért vállalom a felelősséget. Igyekeztem mindent az Ige alapján tanítani. Most úgy látszik eljött az idő, hogy egyesek nem bírták fogadni és ezért "sarokba szorítottak" - így hát őszintén elmondom melyek azok a dolgok amiket hírdetek. Hát felvállaltam, hogy elmondom meggyőződéseimet és így ütköztem bele a vallásos rendszerbe, amely nem fogadja ezeket.

Kérdezem rossz meggyőződésem volt és nem józanodtam ki belőle sőt mégjobban belegabalyodtam? Senki nem vette észre nálam és senki nem próbált volna kijózanítani?

Bátorságot számomra az is jelentett, hogy Ton testvér és még más baptista lelkipásztorok is így látják és ezeket hírdetik. Ki lettek zárva, meg lettek bélyegezve: HITEHAGYOTTAK. Vajon ezek eltértek a bibliai hittől? Nem tesszük fel a kérdést, hogy nem-e ez lenne az útja az ébredésnek? Imádkozunk ébredésért és mikor Isten adná akkor ellene állunk?

Miért vagyunk elfogultak és csak a rosszat és negatívat látjuk? Gondolkozzunk egy kicsit másképp is!

Majd folytatom...