- Nem vagyok egy szélsőséges karizmatikus, igaz hogy szélsőséges baptista se vagyok. Tudom ki vagyok, azt is tudom hol állok és kinek szolgálok. Soha nem tanítottam semmiféle szélsőséges karizmániát, ugyanakkor a gyülekezetben sem nyilvánult meg semmiféle extrém dolog (mégcsak nem is táncoltunk). Tény hogy bizonyos Istentől jövő kijelentések elhangzottak és néha az énekeket átéléssel (kézfelemelve, alkalomadtán tapsolva) énekeltük de ezért nem gondolom, hogy szélsőséges lennék. Igyekszem a bibliai irányt képviselni és engedelmeskedni akarok az Isten vezetésének. Van békességem, tudok nyugodtan aludni (Zsolt 4,9) és nem vádol a bensőm, hogy rossz irányba tértem volna el. Nem gondolom, hogy elhagyott volna a Szentlélek és ne lenne meg az ítélőképességem arra nézve, hogy egy bizonyos próféciát vagy kijelentést megtudjak ítélni, hogy biblia ellenes-e vagy nem.
- Akik hallgatták szolgálataimat (igehírdetéseimet) tudják, nem hangsúlyozom túl a Szentlélek ajándékait. Számomra fontos Jézus Krisztus megváltó munkája, hírdetem a megtérést és a bűnbocsánatot, egyértelműen nagyon fontosnak tartom a lélek gyümölcsét egy hívő életében. Viszont tudom (az ige alapján), hogy nem maradhatunk és nem prédikálhatjuk mindig a megtérést, hanem kell a megszentelődés is. (Lásd: Zsid 5,12-6,2) Úgy gondolom ahhoz, hogy valaki megszentelődjön és egy szent életet éljen szükség van a Szentlélek munkájára. Ezt a munkát Ő végzi és ehhez be kell teljesedni Vele (az egész istenséggel Atya, Fiú, Szentlélek - Ján 14,17-18.23; Kol 2,9-10). Ezt is prédikálom és ugyanolyan fontosnak tartom mint a megtérést. Ez már keményebb eledel és a hívőknek ez kell. Sajnos sok gyülekezetben (régi gyüli.) még mindig a tejnek itala van felszolgálva. Lehet ezért jutottunk oda, hogy egyre többen vannak, akik többre vágynak. És mégis ez rossz - "egy ferde hajlam."
- Sokaktól hallom, hogy nagyon megváltoztam. A kérdés az, hogy milyen irányba? Ami a hitelveimet illeti, már a teológia évei alatt ismertem és tudtam ezeket a dolgokat, de valahogy még túl fiatalnak éreztem magam, hogy baptista körökben merjek nyíltan beszélni ezekről. Azóta az Úr sokmindent formált bennem. Bizonyos dolgokat mondtam, más dolgokat nem - sok harcom volt az előbbi szolgálati helyemen is emiatt. Mindent amit prédikáltam és tanítottam azért vállalom a felelősséget. Igyekeztem mindent az Ige alapján tanítani. Most úgy látszik eljött az idő, hogy egyesek nem bírták fogadni és ezért "sarokba szorítottak" - így hát őszintén elmondom melyek azok a dolgok amiket hírdetek. Hát felvállaltam, hogy elmondom meggyőződéseimet és így ütköztem bele a vallásos rendszerbe, amely nem fogadja ezeket.
Kérdezem rossz meggyőződésem volt és nem józanodtam ki belőle sőt mégjobban belegabalyodtam? Senki nem vette észre nálam és senki nem próbált volna kijózanítani?
Bátorságot számomra az is jelentett, hogy Ton testvér és még más baptista lelkipásztorok is így látják és ezeket hírdetik. Ki lettek zárva, meg lettek bélyegezve: HITEHAGYOTTAK. Vajon ezek eltértek a bibliai hittől? Nem tesszük fel a kérdést, hogy nem-e ez lenne az útja az ébredésnek? Imádkozunk ébredésért és mikor Isten adná akkor ellene állunk?
Miért vagyunk elfogultak és csak a rosszat és negatívat látjuk? Gondolkozzunk egy kicsit másképp is!
Majd folytatom...
