Nyilatkozat
Alulírott Boros Gyula lelkipásztor, a baptista szövetség elnökségének felkérésére,
kész vagyok kijelenteni és nyilatkozni a következőket:
Mivel az arad-belvárosi gyülekezetben való ügyintézői szolgálatom alatt
némelyek jobban elidegenedtek a gyülekezettől és kötődtek személyemhez, vagyis megoszlott a gyülekezet testvérisége, ígérem, hogy nem vállalok semmilyen lelkipásztori, igehirdetési, lelkigondozási szolgálatot az érintett (és volt) arad-belvárosi gyülekezet tagjai között, és nem tartom velük a kapcsolatot, amíg ez a helyzet fennáll. Nem látom
jónak, hogy az érintett tagok (és volt tagok) még jobban kötődjenek hozzám és szolgálatomhoz, miközben lelkileg egyre távolodnak a gyülekezettől, ahol korábban tagságukat gyakorolták.
Ígérem, hogy a karizmatikus és pünkösdi körökből ismert nem bibliai prófétálást,
látomásokat, magyarázat nélküli nyelvekenszólást, és egyéb szélsőséges karizmatikus megnyilvánulásokat nem gyakorolom, nem támogatom, nem tanítom, ha valahol mégis megnyilvánul, azt nem engedem meg, amennyiben erre lehetőségem van, és akik ezeket
gyakorolják, azokkal nem vállalok közösséget.
Kijelentem, hogy jóllehet élő és buzgó gyülekezeti életre, imádságra és éneklésre
nevelem a gyülekezet tagjait, nem tulajdonítok lelki többletet a tapsnak, a kézfelemelésnek, a kiabáló és hangos közös imádságnak, és nem támogatom ezeket közösségi alkalmainkon. Elsőbbségben részesítem azokat az énekeket és éneklési stílust, amelyeket legtöbb gyülekezetünkben használunk és gyakorolunk, és az új énekek esetében is arra törekszem, hogy az énekek szövege és általános üzenete lelkileg, teológiailag és irodalmilag értékes legyen, híven tükrözze a baptista gyülekezetek hitvallását és gyakorlatát.
Ellenzem egy baptista gyülekezetnek bármilyen okból történő szétszakítását, tagok elidegenítését a gyülekezeti közösségtől, ilyet nem támogatok, és nem fogok részt venni egy gyülekezet szétszakításában sem, hanem az egységet munkálom szeretetben és igazságban. Igyekszem jó kapcsolatot ápolni a szolgálattevőkkel és vezetőségi tagokkal, és a Szentírás tanítása szerint engedelmeskedem elöljáróimnak.
Tudomásul vettem, hogy tagságomhoz és szolgálatom folytatásához a baptista gyülekezetekben mindezek elengedhetetlen feltételek.
Nagyszalonta, 2010. november 18.
Hitbeli meggyőződésem
Hiszek Isten mindenhatóságában és szuverenitásában. Ő az Úr és úgy cselekszik, ahogy neki tetszik. Az Ő akarata “jó, kedves és tökéletes” (Róm 12,2) Bízom benne és teljes mértékig odaszánom magam az Ő szolgálatára. Tudom, hogy megjutalmaz és minden jóval megáld. “A Te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.” (Zsolt 16,11)
Hiszem és vallom hogy a Biblia Isten ihletett igéje. “A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos…” (2Tim 3,16). A teljes írást akarom és fogom hírdetni. A hívő élet egyedüli mércéje. Az ige fényében akarom élni életemet és az ige megtartására akarom nevelni hallgatóimat, az Úr gyülekezetét. Minden kegyességi gyakorlatot az ige fényében akarok megítélni. Eddig se tértem el az igétől és ezután se akarok elfordulni az Ige igazságaitól. (Igaz voltak kisebb-nagyobb igeértelmezési tévedéseim – talán amiket elhamarkodottan kijelentettem, de hála az Úrnak Ő helyreállít és formál). Több időt szeretnék szánni az Ige tanulmányozására és annak hírdetésére.
Hiszek Jézus Krisztusban, aki érettem lett áldozat. Ő szenvedett az én bűneimért és feltámadott az én megigazulásomért. Ő az én dicsősséges Uram, aki képviseli ügyemet és közbenjár érettem az Atyánál. Nagyon szeretem Krisztus Jézust az én Megváltómat.
Hiszek a Szentlélekben mint isteni harmadik személyben és az Ő munkájában. Ő lett az Atyának beteljesedett igérete, akit küldött az utolsó idők gyülekezetének. A Szentlélek kell, hogy munkálkodjon ma a gyülekezetekben. Azok az ajándékok melyekről a Biblia beszél, ma is működnek. Szükségünk van rájuk, maga Pál az apostol is azt mondja: “Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok.” (1Kor 14,1) Ami rajtam áll, kívánom a lelki ajándékokat és nem tagadom meg őket sem nem tiltom őket. (1Kor 14,38, 1Thess 5,20).
Elítélem az ajándékok nem biblikus használatát. Igyekszem arra, hogy gyülekezeteimben biblikusan működjenek (de engedtessék meg, hogy szabadon működjenek) az ajándékok, úgy ahogyan a Szentlélek adja kinek-kinek amint Ő akarja.
Nem ítélem el a karizmatikus és pünkösdista testvéreimet, sem az ő gyakorlatukat:
- mert az ítélet nem az én dolgom,
- nem merem, azt mondani, hogy minden ott történő megnyilvánulás biblia ellenes,
- látom náluk hogy buzgóan és lelkesen imádkoznak(„kiabáló és hangos közös imádság”), énekelnek(kézfelemelve akár tapsal) – ha ezt egyesek színből teszik vagy szívből de teszik és úgy tűnik van lelkesedés. Nem tartom ezt rosznak.
- vannak igaz testvéreim és kedves barátaim ezekben a felekezetekben és ismerve őket nem tartom sem veszélyeseknek sem tévtanítóknak, hanem komoly embereknek, akik szeretik az Urat.
- személyesen tapasztaltam áldást ilyen jellegű közösségekben, ezek a lelki életem növekedésére voltak.
Én Baptistának tartom magam, és az is akarok maradni. A Baptista gyülekezetben ismerkedtem meg az Igével, itt talált rám az én Uram és Pásztorom, itt merítkeztem alá és ugyanakkor a Baptista Teológián tanultam és a Baptista egyházban lettem lelkipásztorrá felavatva.
Tudomásom szerint se az Ige ellen se a Baptista hitvallás ellen nem vétettem. Igyekszem a testvéri egységet munkálni a gyülekezetemben, de nem vagyok híve „a békesség minden áron” kifejezésnek. A bűn megosztást és feszültséget okoz, különösen ha az meg van ítélve. Harcolok a gonoszság és a bűn ellen még akkor is, ha ezért elveszítem valakik szemében a népszerűségemet.
Hangsúlyozom, hogy nem pártolom a szakadást. Nem ezt munkálom, hanem a gyülekezet iránti szeretetre bátorítom a testvéreket. Tudom, hogy a gyülekezet fontos és a hívőnek szüksége van egy élő közösségre, ahhoz hogy megmaradjon és növekedjen a Krisztus kegyelmében. Igyekszem arra, hogy a gyülekezetek, ahol szolgálok élőek legyenek. Tudom, hogy az ének-zene, nagyban befolyásolja az istentiszteletek hangulatát. Mi nem a hangulat emberei vagyunk és nem csak a zenével akarjuk felhangolni a közösséget. De ezt eszköznek tartom arra nézve, hogy az ember felkészüljön az igének a meghallására. Nem tulajdonítok lelki többletet se tapsnak se kézfelemelésnek, de nem tartom kizártnak egy-egy összejövetelen. Ha bele élem magam az éneklésbe (erre nevelem a közösséget – hogy szívből, imádkozva énekeljenek) és a kezeim a magasba lendülnek kifejezve ezzel, Isten felé való közeledésemet, nem gondolom, hogy rosszat teszek. Sőt az ige is bátorít erre: 1Tim2,8. Zsolt 28,2. 63,5. Miért ne támogassam ezt? Én magam is kész vagyok gyakorolni és a testvéreknek se tiltom.
Ami a lelki kapcsolatokat illeti, hadd legyen meg az a szabadságom, hogy megválasszam azokat a barátokat, akikkel jól érzem magam. Nem tartom becsületesnek, hogy olyan kapcsolatokat szakítsak meg amelyek kialakultak és amelyekben lelki áldásban volt részünk. Szívesen besegítek akárkinek a lelkigondozásban vagy a tanításban ha valaki igényt tart erre, képviselve az Ige tanítását.
Ez az én állásfoglalásom és hitvallásom, melyben a baptista szövetség vezetősége által kiadott nyilatkozatra reagáltam. Alázattal és tisztelettel kérem a kedves testvéreket, hogy ilyen feltételekkel fogadjanak engem mint testvérüket és mint Baptista lekipásztort.
Boros Gyula lelkipásztor
Nagyszalonta, 2010 december 09
