Az imádság veszélyes

Luis Evely: Imádkozni nem annyi, mint Istenhez szólni, hanem hallgatni Istenre, ki hozzád szól.

Tulajdonképpen kapcsolatba kerülsz az élő Istennel. Ő elkezd beszélni hozzád, elkezd munkálkodni és akkor már nem te vagy aki kontrol alatt tartod a dolgokat.

Az Ur megismerésének egyik módja az imádkozás. Ha csak az Igét tanulmányozzuk, megnő a fejünk. Sok ismeretet kapunk és bölcsek leszünk. De ha imádkozunk akkor erőt is találunk. Ezért a kettőt nem lehet különválasztani. Bizonyára ismerünk bölcs embereket, akik nagyon jól forgatják az "Ige kardját", de mintha hiányozna az erő az életükből. Ugyanígy igaz fordítva is. Vannak imádkozó emberek akik szellemileg erősek, de nincs kellő bölcsességük az ige ismeretének a hiánya miatt.

Szükség van imára. De amikor rászánjuk magunkat erre a nemes feladatra, akkor gondoljunk arrra is, hogy Isten olyan dolgokat fog munkálni bennünk és általunk, amikre talán nem számítunk. Nem szabhatjuk meg Istennek hogyan cselekedjen. Ő az Úr és úgy cselekszik, ahogy neki tetszik. És mi örömmel csodáljuk, ahogy munkálkodik.

Egy hatalmas fegyver a kezünkben veszélyes lehet. Hatalmas fegyver az imádság, tudni kell használni. Mennyire fontos, hogy a Bibliai alapelvek szerint használjuk.

"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt." Fil 4,6

"Mindenben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok." 1Thes 5,18

"És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt." Ján 14,13.14

Csodálatos, hogy az imádság az egy hatékony fegyver, amely kisegít minket minden helyzetből. Hogy hogyan működik, az az Isten dolga. Mi csak gyakoroljuk.

Mennyire veszélyes volt az ószövetségben az Úr jelenléte. Féltek az emberek, amikor közel kerültek az Úrhoz. Milyen ma az Úr jelenléte? Van ilyen élményed? Talán azt mondjuk, hogy ezek ritka események. Minden igazi imádság (szívből jövő) Isten jelenlétének a megtapasztalása.

Ez komoly dolog. Olyan imákra van szükség, amikor az ember keresi, várja, tusakodik, az Úr után, a szívét megalázza, bűneit megvallja, elfogadja Jézus Krisztus igazságát és időtszán az Úrral való beszélgetésre.

Ha a prédikációk így a térdeinken születnének, ha lelki tanácsadásainkat előbb megvitatnánk az Úrral, ha a betegeinket előbb az Úr elé vinnénk, akkor születnének igazi csodák.

Ma már nem tudunk és talán nincs is időnk tusakodni az Úr előtt.

Félünk az imától, unalmasak az imáink, más foglalja el az ima helyét. Vállaljuk fel a kockázatát és legyünk bátrak nagy dolgokért esedezni az Úr előtt.

Hegyeket mozgathatunk...betegeket gyógyíthatunk...ördögöket űzhetünk...

ILyen harcosokra van szükség, vállaljuk fel és mennjünk előre a teljes győzelemig.

Lezárult egy fejezet az életemben

Eddig baptista lelkipásztor voltam...már nem vagyok az. Viszont amire Isten elhívott azt tovább fogom végezni. Lelkipásztora vagyok és maradok mindazoknak, akik követnek és engedelmeskednek az Ige tanításának.

Sok huzavona volt az én és a szalontai közösség helyzetével. Úgy döntöttem, hogy ennek pontot kell tenni a végére. Ezért az elmúlt vasárnap elköszöntem a nagyszalontai baptista gyülekezettől. Mivel én a meggyőződéseimet nem adom fel - biblikusnak és ma is működőnek tartom őket - ezért nem fogadnak engem a baptista egyházban.

Egy egyszerű papír ("a híres nyilatkozat") miatt a szalontai közösség ketté vált. Kb 20 személy az akikkel egy új közösséget alapítunk itt Nagyszalontán. Az elmúlt hetekben többen közülünk megtapasztalták a Szentlélekkel való beteljesedést, jó alkalmaink vannak együtt szeretjük az Urat és egymást is.

Nem akarunk ellenséges indulattal lenni senki felé. Sokan vádolnak és rosszat mondanak főleg rám, de tudom és meg vagyok győződve, hogy Isten akarata szerint tettem azt amit tettem. Ha a Baptista egyház továbbra is ilyen merev és törvényes "politikát" fog folytatni, akkor mégnagyobb törések és szakadások is lesznek az egyházban.

Mindig is zavart, hogy az egyházban levő bajt és gyengeséget, mások megítélésével próbáltuk orvosolni. Egyesek szerint az én helyzetemért is a karizmatikusok a hibásak.

Az újságokban is arra kell energiát fektessünk, hogy több oldalon a karizmatikus testvéreinket "szapúljuk", ezzel fog megoldódni a helyzetünk? Talán azzal, hogy másokat lenyomunk és bemocskolunk, magunkat tisztára mossuk? Lehet, hogy népszerűségre teszünk szert - na én aztán megmondtam - de ez még nem fog ébredést hozni. Kinek áll jogában egy olyan közösséget elítélni, ahol emberek megszabadulnak, meggyógyulnak, és beteljesednek Szentlélekkel? Még akkor is ha vannak emberi megnyilvánulások is. Jogos lenne az ítélet, ha te jobbat tudnál felmutatni. Ha a közösségedben lenne ébredés (megtérés, szabadulás stb.) akkor mondjuk...

Testvéreim végezze mindenki a maga dolgát és ne legyünk egymás dolgába avatkozók. Tény hogy itt Szalontán mások beavatkoztak és történt ami történt. Mostmár vége.
Újat kezdünk és hisszük hogy az Úr cselekszik...HALLELUJA!